[ Pobierz całość w formacie PDF ]
- Nahát, miért nem tudod magad túltenni ezen? Végül is mi közöm Judith
Walberghez?
- De bácsikám, hiszen mindig kedvelted Qt is, a bátyját is.
- Így igaz, ám azon nem változtathatok, hogy az apjuk csQdbe ment!
- Persze hogy nem. De az nem gyQz meg, bácsikám, hogy a fiatalember, akit
Judith szeret, nem lehet méltatlan a szerelmére?
- Kislányom, Tündérem, éppen elég példa van rá, hogy a nQk méltatlan férfi-
akra pazarolják legnemesebb érzelmeiket. A szerelem vak.
Felicitas nagyot sóhajtott.
- De Richard Wernher biztosan derék ember. És nekem nagyon fáj, hogy a
szülei vétkeiért bünteted.
- Sok gyermek bqnhQdik a szülei vétke miatt, és ugyan ki törQdik vele? -
zsörtölQdött a gyámapja.
- Gondolj csak vissza arra az idQre, amikor Richardot úgy szeretted és becsül-
ted, mint a saját fiadat! Nem mondogattad-e gyakran, milyen derék fiú?
Az öregúr nyugtalanul feszengett a székén.
- Ma nagyon szigorú vagy hozzám, Tündérem. És milyen mérgesen nézel
rám! - panaszolta.
Nevelt lánya megfogta a kezét, és arcával odatörleszkedett az idQs férfihoz.
- Dehogy vagyok mérges, bácsikám, csak szomorú. Fáj, ha igazságtalannak
látlak.
Az öregúr végigsimított a homlokán, hirtelen elöntötte a forróság.
- Richard akkor még serdülQkorban volt. Ki tudja, mivé vált a szülei befolyá-
sa alatt. Te is tudod, mennyire gyqlölöm a szüleit, s azt is, hogy erre minden
okom megvan. Természetes, hogy ezek után Richardot sem tudom szeretni -
fejezte be nyersen.
- Megértem én, Karl bácsi, és nem is azt kérem, hogy felejts el mindent. De
nem kellett volna Richardot így visszautasítanod. Ha kölcsönöztél volna neki
harmincezer márkát, segítettél volna rajta. És ne feledd: vér a véredbQl, Wernher
Q is, akárcsak te.
A bácsi elbizonytalanodva nézett a lányra.
- Lehet, Tündérkém, talán megtehettem volna, már csak Judith kedvéért is.
De nem tettem meg, és megesküdtem, hogy nem is teszek érte semmit. Állnom
kell a szavamat.
Felicitas arcán mosoly suhant át,
- Legalább annyit mondj, hogy sajnálod - kérlelte.
Gyámapja mosolyogva megsimogatta a haját, majd nagy sokára kibökte:
- Nos, igen, kölcsön azért adhattam volna neki.
Felicitas megszorította a kezét. Egy percnyi hallgatás után megszólalt:
- Támadt egy ötletem, Karl bácsi.
- Éspedig?
Felicitas felugrott, és átölelte gyámapját.
- Drága bácsikám, ugye édesanyám halála után felszámoltad Pusztama-
jor állatállományát?
Az öreg meglepetten nézett rá.
- Igen, eladtam a jószágokat, de hogy jut ez most eszedbe?
- Csak meg akartalak kérdezni, hogy mennyi pénz folyt be ezért akkor.
- Körülbelül huszonötezer márka.
- És ezt a pénzt lekötötted a nevemre?
- Hát persze, Tündérem. Azóta a kamatokkal és kamatos kamatokkal
természetesen szépen gyarapodott.
Felicitas viharosan nevelQapja nyakába ugrott.
- Akkor ugye ez az összeg az enyém? Úgy rendelkezhetek vele, ahogy
akarok?
Az öregúr lassan hátradQlt, és fürkészQen nézte.
- Azért ez nem olyan egyszerq. Mivel nem vagy még nagykorú, a gyá-
mod beleegyezése kell hozzá.
Az pedig te vagy!
- Úgy van, az én vagyok.
Felicitas szikrázó szemmel nézett rá.
- De te természetesen megengeded, hogy felvegyem a pénzt, és rendel-
kezzem vele?
- Csak úgy, minden további nélkül nem egyezem bele. Gondold meg,
hogy a majoron kívül ez az egész örökséged. MielQtt felveszed, tudnom
kell, mire akarod felhasználni - felelte, megrendülését csak nehezen palás-
tolva az öregúr.
Felicitas felsóhajtott.
- Jaj, hát éppen ez az, amit nem szabad megkérdezned! Szabad kezet kell
kapnom, hogy azt tegyek a pénzzel, amit akarok.
Karl bácsi szemében különös fény gyúlt.
- Ha ezt megengedném, nagyon lelkiismeretlen gyámod lennék.
A lány szája széle lebiggyedt.
- Karl bácsi, kérlek, engedd meg úgy, hogy nem kérdezel semmit! - könyör-
gött.
Gyámja erre magához ölelte, és mélyen a szemébe nézett.
- Tündérem, jóságos kicsi Tündérkém, el tudom képzelni, mire kell az a pénz
neked.
A leány könyörögve emelte rá a szemét.
- Drága bácsikám, kérlek, egyezz bele!
Az öregúr elmosolyodott.
- Szóval, szeretnél szabad rendelkezésedre, mondjuk& harmincezer márkát?
- Igen, nagyon szeretnék!
- Ám lelkiismeretes gyámapádként nem engedhetem, hogy saját kicsi va-
gyonkádat holmi kétes vállalkozásba fektesd. Az benn marad szépen a bankban.
Nem akarom, hogy kivedd.
Felicitas szemébe könnyek szöktek. Karl bácsi megfogta a kezét, és megsi-
mogatta,
- Te könnyezel, Tündérkém? Ezzel akarod meghatni öreg bácsidat? Nézd,
nem akarom, hogy sírjál. Ha okvetlenül harmincezer márkára van szükséged,
talán egy értékes ékszerre vagy valami hasonlóra, én szívesen kölcsönadom ne-
ked a kívánt összeget. Hallod, Tündérkém, kölcsönadom, és azt teszel vele, amit
akarsz.
Felicitas felugrott, és ujjongva átölelte.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]