[ Pobierz całość w formacie PDF ]
ész szorult, mint Hellának az egész fejébe. Azonkívül neked szíved is van.
Sanna leküzdötte a zavarát, és elnevette magát.
Azt ajánlom, inkább egyél valamit, hogy értelmesebb dolgokon járjon az agyad.
És többé nem is engedte szóba hozni ezt a témát.
XII.
A sérült szépen átaludta az éjszakát. Sannának csak egyszer kellett fölkelnie, hogy kicserélje
a borogatást.
A tavaszi napsugár már bekukucskált az ablakon. Sanna egy kisasztalt tolt a díványhoz,
amelyen unokanQvére félig fekvQ helyzetben pihent. Kettesben reggeliztek az asztalkánál.
Käthe bokáján már észrevehetQen lelappadt a duzzanat, és nem is fájt különösebben. Így
hát a leány most ismét a régi mókás kedvében volt, kicsit csúfolódott is elQzQ napi érzelmes
hangulatán.
Sanna azonban nem volt kapható tréfálkozásra. Lázas nyugtalansággal várta a postát, és
szólt a cselédnek, aki felhozta a reggelit, hogy amennyiben levele érkezik, azonnal kéri.
Izgatottsága tetQfokra hágott, amikor végre kopogtak, és belépett a cseléd.
Levél, Sanna kisasszony.
A leány felugrott.
Hála istennek, végre valami hír! sóhajtotta.
A cseléd összeszedte a reggeli edényt, és távozott. Sanna a levéllel kezében a Käthe fekhelye
melletti fotelba omlott, és sápadtan meredt a borítékra. Arcán az örömteli izgalom hirtelen
rémült döbbenetnek adta át a helyét.
Unokatestvére csodálkozva nézett rá.
Na, mi az? Ki se nyitod? Hát nem Indiából jött?
Sanna rettegve szorította magához a levelet.
Ó, istenem! hebegte.
Käthe nyugtalanul fürkészte az arcát.
Szólalj már meg! Mi ütött beléd?
Sanna a homlokát dörzsölgette.
Indiából jött, a postabélyegzQ is ugyanaz, de az írás idegen. Ezt a levelet nem a szüleim
küldték. Jaj, Käthe, valami történt velük.
A másik aggódva ült fel.
Olvasd már el végre! sürgette.
Sanna reszketQ kézzel bontotta fel a levelet, s közben határozottan érezte, hogy valami
rettenetes történt. Egyszerqen félt hozzáfogni az olvasáshoz. A levelet idegen kéz vetette
papírra, és igen hosszú volt.
A leány elQször az aláírást nézte meg csüggedten.
Karl Braun, Bora úr inasa ez állt a levél végén.
Sanna tudta, hogy Karl Braun édesapja egykori tiszti szolgája, aki követte urát Indiába, és
azóta is hqséges, megbízható támasza szüleinek.
Most már bizonyosra vette, hogy baj történt, és lehunyta a szemét, mint aki valami
szörnyqségét lát. Végül rávette magát, hogy elolvassa a levelet.
Igen tisztelt nagyságos Kisasszony!
Mivel rajtam kívül senki sincs, aki tájékoztathatná Önt a történtekrQl, magam teszem meg,
mert tudnia kell, miféle szörnyqséges eseményekre került sor. Isten a tanúm, mennyire
nehezemre esik ilyen rossz hírt közölni, de kötelességem megtenni. Magam is egészen le
vagyok sújtva, szinte fel sem tudom fogni, hogy többé nem láthatom rajongásig tisztelt,
kedves gazdámat és asszonyomat. Olyan hirtelen történt a tragédia, azt sem tudom, mihez
fogjak, s hogyan térhetek vissza szülQhazámba. Mert ebben az országban nem maradok az én
szeretve tisztelt gazdáim nélkül.
De ez mind mellékes. ElQször is a legfontosabb és legszomorúbb dologról számolok be,
bármennyire nehéz is. Kérem, legyen erQs! Sajnálattal kell közölnöm, hogy igén tisztelt,
kedves szülei borzalmas körülmények között életüket vesztették.
Amikor Sanna ehhez a mondathoz ért, holtsápadt arccal felegyenesedett, szinte eszelQs
tekintettel Käthére meredt, majd hirtelen tompa nyögéssel a padlóra zuhant, akár a kidQlt fa.
Käthe halálra rémült.
Úristen, Sanna, mi van veled?
Sanna nem ájult el, eszméleténél volt, de az iszonyatos fájdalom, amelyet a rettenetes hír
kiváltott belQle, minden erejétQl megfosztotta, magatehetetlenül a földre taszította.
Käthe sérült lába ellenére is megpróbált a segítségére sietni, igyekezett fölemelni. Ez
visszaadta Sanna erejét. Feltápászkodott, elhárítólag kinyújtotta a kezét, hogy Käthét a
fekhelyén tartsa, a fotelhoz húzta magát, és abba rogyott.
Sanna, édes Sanna, az isten szerelmére, beszélj már: mi történt! kérlelte unokanQvére.
Beszélni próbált, de nem jött ki hang a torkán. Csak hálk, fájdalmas nyöszörgés tört fel
keblébQl. ReszketQ kézzel tolta oda Káthének a levelet, és erQtlenül visszahanyatlott a fotelba.
Käthe eljutott addig a pontig, ameddig az imént Sanna, és most Q is halálra vált. Patakzottak a
könnyei, ahogy Sanna sápadt, beesett arcára nézett.
Szegény, szegény Sannám, mit csináljak& hogyan segíthetnék? siránkozott.
Sanna nagy erQfeszítések árán fölült, és kifejezéstelen, megtört tekintettel nézett Käthére.
Töprengve dörzsölgette a homlokát, és színtelen hangon ismételgette:
Ez lehetetlen, Käthe, egyszerqen lehetetlen! Add ide a levelet, el kell olvasnom az egészet.
Nem tudom elhinni, talán megtébolyodtam, vagy ez mind csak lidérces álom.
Käthe odanyújtotta a levelet, Sanna pedig összeszorított fogakkal nyugalmat kényszerített
magára, és érte nyúlt. A keze azonban annyira remegett, hogy a levélpapír ide-oda táncolt
benne. Az asztalra támaszkodott, úgy próbált tovább olvasni. A betqk elQbb vadul ugráltak a
szeme elQtt, idQbe tellett, amíg a sorok kiegyenesedtek.
Igyekszem részletesen beszámolni a történtekrQl, bár majd megszakad a szívem. Tehát a
rádzsa, aki ennek a tartománynak az ura, párját ritkítóan kegyetlen vadember. Támadásaival
szemben a lakosság teljesen védtelen, mivel a brit kormányzat a be nem avatkozás politikáját
követi. Mindent megenged magának, emiatt már többször összetqzésbe került a nagyságos
úrral. A nagyságos úr ismételten visszautasította, amikor jogtalanul hatalmaskodni próbált
vele, emiatt engesztelhetetlen gyqlölettel fordult felé, és még inkább gyqlölte azért, mert a
nagyságos úr vasútvonalat akart .építtetni a vidéken. A rádzsának nem kell se vasút, se rendes
közlekedési hálózat, mert akkor nem ön- kényeskedhet többé tetszése szerint. A nagyságos
úrnak néhány nappal ezelQtt kellett volna végleges választ kapnia a brit hatóságoktól, hogy
megépül-e a vasút, vagy sem. A rádzsa minden eszközzel igyekezett elgáncsolni a tervet, ezért
a nagyságos úr úgy döntött, hogy még egyszer sze-. mélyesen terjeszti az ügyet a kormányzat
elé. A rádzsa tudomást szerzett errQl, és meg akarta akadályozni.
MielQtt a nagyságos úr elutazhatott volna, a rádzsa kíséretével egyik nap megjelent az
ültetvényen, és vandál pusztításba kezdett. Gazdám dühösen tiltakozott, erre a kényúr el
akarta fogatni. A nagyságos úr védekezett a martalócok ellen. Borzalmas összecsapásra került
sor. Amikor gazdám segítségére akartam sietni, a rádzsa parancsára két nyomorult
megragadott, és egy fához kötözött. Maga- tehetetlenül vergQdve kellett végignéznem, ahogy a
hitvány kutyák a nagyságos úrra rontanak, és földre teperik. A rádzsa közvetlen közelbQl,
gonoszul vigyorogva figyelte a jelenetet, lováról uszította embereit.
A nagyságos asszony meghallotta a kiáltozást, kinézett az ablakon, és látta, mi történik
odakinn. Kétségbeesve, revolverrel a kezében rohant ki a házból, hogy a férjének segítsen, s
amikor vérbe fagyva találta, a töltött fegyvert Qrjöngve a rádzsára fogta. Dühében és
fájdalmában bizonyosan le is lQtte volna, de az egyik gazember kicsavarta kezébQl a pisztolyt,
[ Pobierz całość w formacie PDF ]