[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Grace felsóhajtott.
Nem tudom. Tudja, hogy Jack életben van. Úgy gondolja,
hogy a farkasoknak valami közük van hozzá. Azt hiszi, tudok
valamit. Mit csináljunk?
A tenyerembe ejtettem a homlokomat.
Nem tudom. Bár itt volna Beck!
A két levélre gondoltam a postaládában, a farkasra az
erdQben és a még mindig sajgó ujjbegyeimre. Talán Beck itt is
van.
A remény jobban fájt, mint a hideg.
Talán nem Jacket kellett volna keresnem.
harmincegyedik fejezet " Sam
12 °C
ELRAGADOTT A GONDOLAT, hogy Beck talán ember lehet. Rosszul
aludtam, az agyam azokon a helyeken járt, ahol talán a
nyomára akadhatok. Gyqltek a kételyek is, hiszen bármelyik
falkatársam kiüríthette a postaládát vagy vásárolhatott tejet ,
de nem tehettem róla. A remény mindent felülírt. Másnap,
reggelinél Grace-szel csevegtem a matekleckéjérQl, ami
számomra tökéletesen felfoghatatlan volt, meg a menQ, pörgQs
barátnQjérQl, RachelrQl, no és arról, hogy a teknQsöknek van-e
foguk vagy sem, de valójában végig Beckre gondoltam.
Miután kitettem Grace-t a sulinál, egy rövid ideig próbáltam
úgy tenni, mintha nem mennék egyenesen Beck házához.
Nincs ott. Ezt már tudtam.
De nem árt újból megnézni.
Az odavezetQ úton arra gondoltam, amit Grace mondott
elQzQ este az áramról meg a frigóban hagyott tejrQl. Talán, de
csak talán, Beck járhatott ott, hogy levegye a vállamról Jack
gondját, és eloszlassa annak a gondolatnak az elviselhetetlen
súlyát, hogy én vagyok a fajtám utolsó képviselQje. A ház még
mindig üres volt, de legalább szereztem néhány ruhadarabot, és
megkerestem a másik Rilke-kötetemet. Végigjártam a
szobákat, éreztem a régi testvériesség illatát.
Emlékeztem, hogy három rövid évvel ezelQtt, amikor a
legtöbbünk fénykorában volt, képesek voltunk visszanyerni az
emberi formánkat a tavaszi meleg elsQ langyos csókjára. A ház
tele volt Paul, Shelby, Ulrik, Beck, Derek, még az Qrült
Salem is egyszerre volt ember. Attól, hogy együtt voltunk az
Qrület örvényében, valahogy normálisabbnak tqnt minden.
A házhoz vezetQ útra hajtva lassítottam, és a szívem
majdnem kiugrott a helyérQl, amikor megpillantottam egy
jármqvet a kocsifeljárón, aztán összeszorult, amikor láttam,
hogy egy ismeretlen kocsi az. A szürke fényben halványan
világítottak a féklámpák. Leeresztettem az ablakot és
próbáltam elcsípni egy illatfoszlányt. Még mielQtt bármi is az
orromba jutott volna, hallottam, hogy kinyílik a vezetQoldali
ajtó, aztán becsapódik a terepjáró távolabbi oldalán. Aztán a
szellQ felkapta a sofQr szagát és egyenesen felém sodorta.
Tiszta és enyhén füstös illat volt.
Beck. Leparkoltam a Broncót az út szélén és vigyorogva
kiugrottam, amikor Beck megkerülte a kocsit. A szeme egy
pillanatra nagyra nyílt, aztán Q is felvillantotta mosolyát, ami
mindig is olyan könnyedén ült ki az arcára.
Sam! Valami furcsa volt a hangjában, azt hiszem
meglepettség. Szélesebben vigyorgott. Sam, hála istennek!
Gyere csak ide! Megölelt, meglapogatta a hátamat, azzal a
vonakodó érintéssel, amibQl mindig ügyesen kibontakozott,
mielQtt érzelgQsnek tqnt volna. Talán, mert ügyvéd volt, és
tudta, hogy kell viselkedni Feltqnt, hogy a dereka körül
szélesebb, mint szokott, de nem azért, mert meghízott. Nem
tudom, hány ing volt rajta a kabát alatt, hogy melegen tartsa
magát és emberalakban maradjon, de legalább két különbözQ
gallért láttam.
Hol voltál?
Én& Majdnem elkezdtem elmesélni az egész történetet
dióhéjban, kezdve azzal, hogy lelQttek, aztán találkoztam
Grace-szel, hogy láttam Jacket, de nem tettem. Nem tudom,
miért, de hallgattam. Nyilván nem Beck miatt, aki Qszintén
figyelt azokkal az élénk, kék szemeivel. Valami más volt, egy
furcsa szag, halvány, de ismerQs, és megfeszültek az izmaim,
és a nyelvem a szájpadlásomhoz ragadt. Nem így kellett volna
lennie. Nem kellett volna így éreznem magam. A válaszom
sokkal megfontoltabb volt, mint szerettem volna.
A közelben. Nem itt. Feltqnt, hogy te sem voltál itt.
Nem ismerte be. A kocsi hátulja felé indult.
Észrevettem, hogy az autó mocskos vastag sárréteg borította.
Éreztem a szagán, hogy valahonnan máshonnan származik, és
tele van vele a sárvédQ és elborítja a sárhányókat. Salem meg
én odafent voltunk, Kanadában.
Szóval ezért nem láttam Salemet mostanában. Mindig voltak
vele gondok. Emberként sem volt százas, így farkasként még
annyira sem volt épeszq. Szinte biztos volt, hogy Q rángatta le
Grace-t a hintáról. Hogy hogyan oldotta meg Beck az autóutat,
fel nem foghattam. Hogy miért autóztak egyáltalán Salemmel,
azt végképp nem értettem.
Kórházszagod van hunyorgott rám Beck. És szarul
nézel ki.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]